2010.04.09. HVG: Ungváry Rudolf: Történelmi lecke öregfiúknak
"A magyar választók jelentős része ösztönösen a két világháború közötti Magyarország politikai világát érzi a legközelebb magához: a tekintélyelvű, gondoskodást ígérő rendet.
.....
Alig néhány év kellett csak hozzá, hogy a szélsőjobboldal ma gombamód szaporodó fórumain és tüntetésein nyíltan hirdesse a holokauszttagadó, revizionista nézeteket. Ilyen gyorsan mindez nem bontakozhatott volna ki, ha a tudat mélyében eleve nem lett volna rá fogadókészség. Különösen feltűnő, hogy milyen némasággal és közönnyel fogadja a köztéri nyílt zsidózás, cigányozás megjelenését a magyar társadalom ama része, amely nem tekinti magát szélsőjobboldalinak. Ennek a némaságnak és közönynek fél évszázados gyökerei vannak.
.....
A nemzeti érdekek képviseletének jobboldali kisajátításához, a tekintélyelvű politikai berendezkedés újjászülető vágyához az utat a populista nemzeti-konzervatív Fidesz és vezére, Orbán Viktor taposta ki 1994 után. Eszerint az egyik oldalon van a magyarság és annak magától értetődő, jobboldali képviselete, a másik oldalon pedig szükségképpen a nem nemzetiek. Az „idegenszerűzés”, a kokárdakisajátítás, a demokratikus választási eredmények megkérdőjelezése („a haza nem lehet ellenzékben”), 2006 őszén a legitim kormány megbuktatása céljából a köztéri terrort alkalmazó tömegek hallgatólagos támogatása, a nemzetre többszörösen rárontó baloldaliakkal kapcsolatos sunyi genetikai célzás demagógiája készítette elő azt, amit Orbán 2009. szeptember 5-én a kötcsei beszédében végül meghirdetett. Ez a Fidesz választások utáni igazi politikai programja, a Horthy-korszak leválthatatlan kormányzópárti rendszerének restaurációja: „...megvan a reális lehetősége annak, hogy a magyar politika következő 15–20 évét ne a duális erőtér határozza meg, amely állandó értékvitákkal megosztó, kicsinyes és fölösleges társadalmi következményeket generál. Ehelyett huzamosan létrejön egy nagy kormányzó párt, egy centrális politikai erőtér, amely képes lesz arra, hogy a nemzeti ügyeket megfogalmazza – és ezt nem állandó vitában teszi, hanem a maga természetességével képviseli.” Megfogalmazta a politikai fából vaskarikát: „Egy párt is lehet záloga a demokráciának.” Mindezt alig húsz évvel a „kétfrontos harcot” vívó állampártok uralta „centrális erőterű” népi demokráciák totális csődje után. Egyszerre köszön vissza a Horthy- és a Kádár-kor, elárulva a két politikai struktúra közös lényegét.
.....
A mára föltámadt zsidózás és cigányellenesség nem kizárólag külföldi trendet követ, van benne igazán magyar „teljesítmény” is. Az benne az új elem, hogy tettesei felháborodva utasítják vissza az antiszemitizmus, a rasszizmus vádját: ők csak a magyarságot féltik. A gonoszságból így lesz a legfőbb jó. Ebben a nyelvpolitikai küzdelemben éppen a politikai élet demokratikus-erkölcsi alapjait ássák alá. Kiirtják a szavak valódi jelentését.
.....
Van különbség is az egykori nyilas és a mai szélsőjobboldal között, és az nem kevésbé magyar jelenség. A két háború közötti fajvédő mozgalom tagjainak még volt vallási műveltségük, a mai jobboldal elvadult rasszista részének érdemben nincs.
.....
...az 1939-es politikai Magyarország van újjászületőben
.....
A következő választások után minden jel szerint olyan korszak kezdődik, amelyben a szélsőjobboldalt képviselő Jobbik és a populista, tekintélyelvű jobboldali Fidesz küzdenek majd az „egypólusú” hatalomért. A baloldal és a liberálisok a kisebbséget alkotják majd. Ezek a pártpolitikai arányok lényegében megfelelnek azoknak, amilyenek között Magyarország közvetlenül a második világháború előtt találta magát. 2010 után elkezdődhet az, ami nemzeti függetlenség híján 1945 után nem kezdődhetett el. Ahogy Magyarország mára a saját erejéből megint kitermelte a kísérteteit (és egykor a sírásóit), úgy a jövőben ki kell majd termelnie azokat az erőket is, melyek képesek lesznek a múlttal végre megbirkózni. Nem kell félni: fájni fog."(1)
____________________
Források:
(1) A teljes cikk itt: http://hvg.hu/hvgfriss/2010.14/201014_magyarorszag_a_valasztasok_utan_tortenelmi_/print