Egy másik szemtanú a Libella kávézóban történt karácsonyi nácimókáról, melyről itt(1) előzőleg tudósítottunk:
______________"...a költő fejéből már nem ömlik, csak szivárog, de legalább mindkét oldalon a vér. Kézi vipera lehetett, mondták első pillantásra a mentősök, ilyet nem lehet kézzel ütni
....
...az irodalmi folyóiratok már kitárgyaltattak, épp a kiadók sanyarú helyzete van terítéken, amikor bejönnek az idegenek. Láttunk már ilyet: betelepülnek a pulthoz, elterpeszkednek, engem néha odébb lökdösnek, kell nekik a tér (hogy ne mondjam: Raum. Lebensraum).
....
...megverték a költőt, mondja valaki halkan és rémülten, mi van, kérdezem, majd hátra megyek a férfivécébe, a továbbiak Zeke írásából már ismeretesek.
...
Vádolom magam, mert egyre visszafogottabban veszek részt abban az amúgy sem eléggé nyilvános beszédben, amelynek azt kellene kimondania és gyakran ismételgetnie: percről percre rosszabb lesz a morális és fizikai közbiztonságunk. Nyilvánvaló képtelenségekkel és a burkolt, majd az ebből gyorsan kifejlődött nyílt agresszióval vitatkozni ugyan nem lehet, de szembeszállni velük kötelezőnek tűnik. Vádolom magam, mert az agresszió gyűlölete és a konfliktus kerülése miatt mindig én vagyok az, aki ráhagyom, aki inkább odébbállok.
..." (Józsa Márta: MEA CULPA - Zeke Gyula anzixára(2))
Források:
(1) http://antifa-hungary.blogspot.com/2010/01/neonacik-szilveszteri-mulatsaga.html
(2) http://www.litera.hu/hirek/mea-culpa
No comments:
Post a Comment